BELSŐ ÉLŐSKÖDŐK
A cicák szervezetébe elsősorban orális úton belső élősködők is bejuthatnak, melyek a legtöbb esetben mindenféle külső tünet nélkül használják a cica szervezetét, olykor azonban a külvilág számára is érzékelhető tüneteket okoznak. A gazdik leggyakrabban hasmenést vagy véres székletet, illetve haspuffadást észlelnek elsőként. Ritkábban hányást, levertséget, súlycsökkenést tapasztalnak, előrehaladott stádiumú, súlyos fertőzöttség esetén pedig száraz vagy durva tapintású szőrzetet, illetve a székletben, alomban vagy a végbélnyílás körül látható férgeket. Mégis mik okozzák ezeket a tüneteket és hogyan védekezhetünk ellenük?
Férgesség
Kampósféreg
Apró, 1-3 cm hosszú, szürkés, kissé kapószerű véggel rendelkező féreg. Állataink fertőződhetnek szájon át, a férgek által ürített petékből kikelő lárvákkal, sérüléseken át, vagy akár kölyök korban tejjel. A fonalférgek jellegzetessége az úgynevezett hypobiosis, amikor a lárva a bélfalon át a szervezetbe kerül, és eltokolódva "alvó" állapotba kerül.
Ellés után ezek az alvó állapotú lárvák az anyaállatban a tejmirigyekbe vándorolnak, és tejen át fertőzik a kölyköket. Emberben is gondot okozhat ez a féregfaj, mert az esetlegesen elfogyasztott, vagy bőrön át felszívódott fertőző lárva az úgynevezett vándorló lárva betegséget okozhatja. Ekkor a lárva a lágy szövetekben vándorol, rendszerint a bőr alatt okozva csomószerű elváltozásokat, míg a szervezet el nem határolja. Ekkor a lárva elpusztul, és további gondot nem okoz.
Ostorféreg
A 3-8 cm hosszú, ostorszerű élőlények főleg a vastagbélben élnek. Az emberre nem jelentenek veszélyt, kutyákban azonban véres hasmenést okozhat, valamint igen ellenálló petéje miatt a kertből nehezen kiirtható, így fennáll az újra fertőződés veszélye. Gyakran más férgesség mellett találkozhatunk vele, valamint bakteriális fertőzések is gyakoriak az ostorférgesség mellett (Campylobacter, Salmonella).
Orsóféreg
A szoptató macskák a kölykeik friss bélsarának elfogyasztásával negyedik-ötödik stádiumú lárvákkal fertőződnek. Az emésztőrendszerbe szájon át bejutott lárvák a gyomor nyálkahártyájában átjutva a májba, onnan a tüdőbe és a légcsőbe jutnak, majd visszakerülnek a bélcsatornába. A vékonybélben válnak ivarérett féreggé, ahol megkezdik a peték ürítését. A kifejlett féreg öttől húsz centiméter hosszúságú is lehet.
A macska Toxocara-fajának a lárvái a szoptatás egész ideje alatt ürülhetnek a tejjel. A kölyökmacskák vékonybelébe jutva gömböket alakítanak ki, melyek bélrendszeri elzáródásokat okoznak. A gyakori hasmenéshez társulhat folyadékveszteség, súlyosabb fertőzöttségnél előfordulhat remegés, bizonytalan mozgás. Jellemző tünet a kissé lelógó, feszes has, durva szőrzet is.
A macskák ürülékével kijutó bizonyos parazita fejlődési alakok egy része veszélyes lehet az emberre is. Az ember vékonybelében kikelnek a lárvák, majd a vérárammal különféle szervekbe jutnak. A lárvák gyakran az idegszövetbe, agyvelőbe, de esetenként a szembe is eljutnak, ahol súlyos tüneteket okozhatnak, elsősorban nagyobb mennyiségű fertőzőképes peték felvétele után.
Galandféreg
A laposférgek közt a legjelentősebb kórokozók a galandférgek, melyek egyrészt saját maguk, másrészt lárváik által okozhatnak egészségügyi problémákat. A kifejlett féreg akár több méteres, lapos, petékkel teli ízekből áll, melyek leszakadva a külvilágra jutva fertőznek. A galandférgek a felnőtt macskákat fertőzik leginkább. A bél falán tapadnak meg, és puffadást, hasmenést okoznak, valamint előfordul, hogy a szőrzetet is károsítják. Jelenlétük a székletben mutatható ki. Kinézetük rizsszemre emlékeztet.
Dipylidium caninum
A macskáknál a leggyakoribb galandféreg az úgynevezett uborkamagképű galandféreg. Ez a galandféreg a fertőzött bolhák lenyelésével jut be a macska szervezetébe. Ott fészkel a belekben, ahol 20 nap alatt teljesen megtermett galandféreggé nő.
Taenia taeniaeformis
A szélesnyakú galandféreg a második leggyakoribb galandféreg a macskákban. Ez a fajta féreg apró zsákmányállatokon, például egereken keresztül jut be a macska szervezetébe, ahol a vékonybélben fészkel.
Echinococcus multilocularis
A rókaféreg ritka fertőzésnek számít macskában, ugyanakkor ez a fertőzés az emberre s életveszélyes lehet.
Szívféreg
Az utóbbi években mind gyakrabban számolnak be a szívférgesség behurcolásáról a hűvösebb és szárazabb éghajlatú közép- és észak-európai országokba. A macskafélékben, mint végleges gazdákban élősködnek. Számos más emlősállat és az ember is, mint alkalmi gazda fertőződhet, de ezekben a parazita fejlődése nem teljes.
A macskában ugyanakkor a szívférgesség ég most is ritkán fordul elő, illetve bennük kevés féreg és rövidebb ideig marad meg. Az esetleges kardiológiai tünetek is enyhébbek, viszont olykor súlyos idegrendszeri szövődmények állhatnak elő. Ha már a férgek a szívben vannak, a gyógykezelési kilátások nagyon rosszak, hiszen a specifikus parazita elleni szer hatására elpusztuló férgek is okozhatják a macska halálát. Ezért, inkább a megelőzésen van a hangsúly.
Toxoplazmózis
A macskák által terjesztett paraziták közül talán a legismertebb vagy másképpen a “leghírhettebb”, egy nagyon pici egysejtű, a toxoplasmosist okozó Toxoplasma gondii. Számos jogos félelem és téves információ van a köztudatban ezzel, a szintén zoonózist okozó parazitával kapcsolatban. Az ember és az állatok toxoplasmás fertőzöttsége, főleg a szerológiai felmérések adatai alapján, nagyon gyakorinak mondhatóak. A klinikai tünetekben megnyilvánuló fertőzöttség azonban ritkábban fordul elő.
A macska fertőződése a bélsárral a környezetbe ürülő oocystával és cystát tartalmazó nyers hússal - gyakran az egér, mint köztigazda elfogyasztásával - történhet. Végleges gazdában teljes kifejlettségét éri el a parazita. A macskák életükben rendszerint csak egyszer fertőződnek, mivel legtöbbjük immúnissá válik az újrafertőződéssel szemben. Az oocysták ürítése csak 1-2 hétig tart, de egy macska naponta akár 10 millió oocystát is a környezetbe juttathat a bélsarával és ezek ott hosszú ideig megtarthatják fertőzőképességüket. Ha a macska egyidejűleg más parazitával (pl. Isospora felis-szel) is fertőzött, vagy egyéb betegségben (pl. macskaleukózis) szenved vagy kortikoszteroidot kap, újabb fertőződés nélkül is folytatódhat az oocystaürítés. A toxoplasmák a melegvérű szervezetek maggal bíró, majdnem minden sejtjében szaporodhatnak, és a szövetek gyulladásos-elhalásos elváltozását okozhatják. A macskák esetében ugyanakkor ritkán jelentkeznek tünetek.
Az ember fertozodésére több lehetoség van: cystákat tartalmazó nyers hússal (konyhai előkészítése során, pl.: “fasírt”, tatár beefsteak készítése közbeni kóstolgatás stb.), valamint az oocystával szennyezett talajjal (kerti munka, mosatlan zöldség és gyümölcs elfogyasztása), és esetleg a fertőzött cica szőrére tapadt oocysták szájba jutása a macska simogatása révén abban az esetben, ha a cica simogatása után nem mostunk kezet mielőtt mást érintettünk.
Ha az állat gazdája betartja a higiénikus állattartás szabályait és az állatát megfelelően ápolja, akkor a fertőzési kockázat minimálisra csökken. Fontos ügyelni arra, hogy a macska nyers hússal való etetését is kerüljük!
Protozoák
A protozoa egysejtű szervezeteket takar, amelynek jellemzően két típusa az alábbi tüneteket okozhatják macskáknál:
Hasmenés
Véres széklet
Duzzanat és kipirosodás a végbélnyílás körül
Nyák vagy oociszták megjelenése az ürülékben
Giardia
Giardia duodenalis (ismert mint G. intestinalis vagy G. lamblia is) világszerte elterjedt egysejtű élősködő emberekben és állatokban, beleértve a macskákat. Megjelenése gyakori zsúfolt tartási körülmények között, így kennelekben, állatkereskedésekben és állatmenhelyeken.
A Giardia fertőzés vízszerű, lágy, néha szakaszos hasmenést okozhat minden fajban, amely giardiosisként ismert. Azonban, a fertőzött kutyák és macskák többségénél nincsenek klinikai tünetek. A kórjóslat a legtöbb esetben jó, de fiatal, legyengült, idősebb vagy immunhiányos állatokban fokozott a szövődmények kockázata.
A fertőzöttség rendszerint több hétig vagy hónapokig fennállhat. A bélsárral ürülő és a környezetbe kikerült Giardia ciszták azonnal fertőzőek más állatokra. A parazita ezeknek a cisztáknak a szennyezett talajról való felvételével, élelemmel vagy ivóvizzel terjedhet és már néhány ciszta elegendő a fertőzéshez.
Leggyakrabban a bélsár Giardia ELISA* teszt útján diagnosztizálják. A pozitív bélsár ELISA*-t a klinikai tünetekkel együtt kell értelmezni, mivel sok klinikailag egészséges macska esetében is lehet pozitív a teszt, de ennek ellenére nincs szükségük a kezelésre. A diagnosztikai vizsgálatokat azoknál az állatoknál, amelyeknél a klinikai tünetek nem enyhültek, meg kell ismételni. Ezt legfeljebb 5 nappal a kezelés befejezése után el kell végezni, azért, hogy megállapítható legyen, vajon a fertőzöttség még fennáll-e.
A későbbi pozitív teszt, például 2-4 héttel a kezelés befejezése után, azt jelezheti, hogy újrafertőződés történt. Ha az állatot kezelték és a Giardia nem mutatható ki, de a klinikai tünetek fennállnak, további diagnosztikai eljárások tanácsoltak.
Amikor egy egészséges állat, klinikai tünetek nélkül Giardia pozitív lesz, nem tanácsolt a kezelés. Ezt általában egy átmeneti, jelentéktelen leletnek tartják. Kivétel az, amikor a parazita elleni kezelés egy tenyészetben vagy kennel létesítményekben végzett, átfogó védekezési program részét képezi. A kezelés azoknál az állatoknál indokolt, amelyeknél a pozitív Giardia teszt mellett klinikai tünetek vannak.
A fenbendazol és a metronidazol tartalmú készítmények hatékonyak a Giardia ellen. A készítmények használati utasítása szerinti 3 napos kezelés gyakran nem elég; így az előírtnál hosszabb ideig tartó kezelés szükséges lehet.
A klinikai tüneteket mutató állatoknál, a gátat és a hátulsó testrészt le kell mosni klórhexidint tartalmazó samponnal a szőrön lévő ciszták eltávolítása céljából. Alacsony maradékanyagú, könnyen emészthető étrend segíthet a kezelés alatt a hasmenés csökkentésében. A szénhidrátban szegény és a fehérjében gazdag étrend gátolhatja a túlzott növekedését és szaporodását a Giardiaés a Clostridium-fajoknak.
A cisztákkal való szennyezettség csökkentésére, a kennel környezetét fertőtleníteni és szárítani kell. Ezeket a területeket az állatok újra betelepítése előtt 48 óráig száradni kell hagyni. A fekhely anyagait 60°C-on vagy ennél magasabb hőmérsékleten kell mosni.
A zoonozis - macskákról az emberekre való átvitel - veszélye nagyon kicsi. Ugyanakkor az emberi törzsek a kutya és macska populációban előfordulhatnak. A fertőzött ember éppen ezért fertőző forrás lehet egy macska részére, amely pedig így zoonózis kockázatot jelenthet. Bár a zoonózis veszély kicsi, azoknak az embereknek, akik fertőzött állatokkal érintkeznek, konzultálniuk kell a háziorvosukkal, ha náluk hasonló klinikai tünetek jelentkeznek.
Coccidia
A Coccidiosis gyűjtőfogalom, amely az Eimeria, Isospora, valamint a Tyzzeria genusba tartozó egysejtű, újabb feltételezések szerint a parazitikus életmód miatt leegyszerűsödött többsejtű élősködők okozta fertőzöttségeket jelöli.
Sokféle kokcidiafaj létezik, de mind közül is a leggyakoribbak az Isospora felis és Isospora rivolta. Ezek a paraziták a bél sejtjeiben élnek. A legtöbb macskánál vizes hasmenés lép fel, súlyosabb esetben a has nyomására fájdalmat jelez.
Védekezés
A kutyák és a macskák különféle belső élősködői elleni kezelésre vannak megfelelő hatóanyagokat tartalmazó állatgyógyszerek (antiparazitikumok), amelyek rendszeres alkalmazásával nemcsak a fertőzöttségét csökkenthetjük, hanem ez lehetőséget teremthet az ember fertőződésének a megelőzésére is.
A megelőzés legfontosabb lépései:
Felnőtt állatok negyedévenkénti rendszeres féreghajtása.
A talált, befogadott macskák szőrzetének lemosása.
Azürített bélsár rendszeres eltávolítása, macskaalom naponkénti cseréje, a tálca fertőtlenítése.
Legalább félévente rendszeres állatorvosi ellenőrzés
Az alapvető higiéniai szabályok betartása
A TCO tenyészetében a születést követő második, negyedik, hatodik és tizedik héten alkalmanként három napon át tartó orális féreghajtó szerrel kezeljük cicababáinkat, a felnőtt egyedek pedig negyedévente esnek át a kezelésen.
Comentarios