Feline Coronavirus
A FIP egy végzetes kimenetelű fertőző betegség, amely elsősorban a fiatal állatokat veszélyezteti. Jelenleg kereskedelmi forgalomban nem kapható olyan vírusellenes gyógyszer, amely képes a FIP gyógyítására, de sajnos olyan sem, amely annak megelőzését szolgálná (lásd: oltás).
A betegség kórokozója a macska-koronavírus, amelynek két patotípusa ismert: a macskák enterális koronavírusa (FECV - Feline Enteric Coronavirus), amely egy általánosan előforduló, enyhe tüneteket okozó biotípus, és a macskák fertőző peritonitis vírusa (FIPV), amely a virulens biotípusnak tekintendő, és FIP-et okoz macskákban.
Míg tehát a FECV nem, vagy csak enyhe tünetekkel járó betegséget okoz, addig a FIPV szinte minden esetben az állat pusztulásához vezet.
Bár a hozzáértők között nincs egyetértés a FIPV és a FeCV közti kapcsolatot illetően, a legelterjedtebb elmélet szerint a FeCV mutál FIPV vírussá. A mutált vírus képes egyes fehérvérsejtekbe, a makrofágokba történő behatolásra és szaporodásra, melyre az immunrendszer válasza intenzív gyulladás.
Az FCoV perzisztenciája
Az FCoV vírussal történő fertőződés természetes úton leggyakrabban szájon át történik, elsődlegesen a bélhámsejteket fertőzi, és az állatok bélsarával időszakosan vagy folyamatosan ürülhet.
A macskák, miközben elkaparják az ürüléküket, a karmaik alá és a tappancsaikra kerül a vírus, melyet azután tovább visznek más felületekre, ivótálakba, ahonnan közvetlenül és közvetett úton jut be más macskák emésztőrendszerébe. A cicák gyakran saját, illetve társaik végbélnyílását a nyelvükkel tisztítják, majd a nyelvükkel az itatótálban lévő vizet érintik, amely ezáltal fertőzötté válik, majd az utánuk a tálból ivó cica bélrendszerébe könnyen jut be a vírus. Ugyanígy, a közösen használt alomtálcákból is átjuthat a nem fertőzött macska körmei alá, tappancsára a fertőzött székletről a vírus, majd onnan a napi tisztálkodás során az emésztőrendszerbe.
A perzisztensen fertőzött macskák többnyire a külvilág számára érzékelhető tünetek megjelenése nélkül, mintegy észrevehetetlenül játszanak szerepet a FIP járványtanában.
A legtöbb macska FECV fertőzöttsége az esetek legnagyobb többségében a külvilág felé semmilyen módon nem észlelhető, azaz teljesen tünetmentes folyamat.
Ritkábban hányással és a hasmenéssel járó, nehezen, vagy egyáltalán nem kezelhető módon jelentkezik. Kivételesen ritka esetekben felső légúti tünetekről is beszámoltak.
A vírus ürítése lehet folyamatos, de jellemzően inkább néhány hónapig tartó, időszakosan megújuló folyamat.
Az ürítés gyakorisága, erőssége és a szérum ellenanyag (vírusfertőzés ellen adott immunválaszként a szervezet által termelt ellenanyag) mennyisége között szignifikáns korreláció áll fenn, azaz minél nagyobb a szérum ellenanyag-titere (koncentrációja), annál valószínűbb, hogy az állat vírust ürít. Az egyes szerotípusú FECV a fertőzést követő második naptól egészen a második hétig a bélsár vírustitere folyamatosan nő és ürül, majd a kéthetes szakaszt követően csökkenni kezd és a fertőzés utáni huszadik hétig időszakos vírusürítés tapasztalható.
Mai nézeteink szerint a FIP járványtanát a FECV és FIPV ürítése közti eltérés határozza meg. A két biotípus közti lényeges különbség, hogy míg a FECV főleg a bélhámsejtekben szaporodik és bőségesen ürül a bélsárral, addig a FIPV a monocytákban replikálódik jóval intenzívebben, és csak igen kis mennyiségben, vagy egyáltalán nem ürül a FIP-es állatokból. A FIPV korlátozott ürítése jól indokolja, hogy a FIP miért csak sporadikusan alakul ki általában FECV-vel fertőzött állatokban, és miért ritka a horizontális terjedés. Horizontális FIPV-fertőződések általában szűk térben tartott nagyobb macskaállományokban fordulnak elő, ahol a hierarchiában betöltött szerepekért folyó csatározások és az ezzel járó FIPV-vel szennyezett testnedvekkel való érintkezés mindennapos.
A fertőzött anyák magzatainak méhen (placentán) keresztüli fertőződését a kutatók egyelőre kis eséllyel valószínűsítik, de nem zárják ki a lehetőséget. Habár a méhen belül kis valószínűséggel, méhen kívül annál nagyobb eséllyel fertőződhetnek meg azok a kölykök, akik a vírust aktívan ürítő felnőttekkel egy almosedényt, vagy itatót használnak. Amennyiben anyjuk hordozza a vírust, úgy a végbélnyílása tisztítását követően a kölykök arcának, ajkainak megnyalásával is könnyen átviheti rájuk a fertőzés. Kutatások szerint a fertőződés legkorábban a kölykök négy hetes korában történik, a jellemző azonban a kilenc és tíz hetes kor közötti fertőződés. Ennek okai elsősorban a kölykök fejlődésével járó életviteli változásokban keresendők. A fertőzést követően a vírus hamarosan elszaporodhat a száj- és garatüreg szöveteiben, végül a bélbolyhok megrövidülését és pusztulását okozza.
Előfordulási gyakoriság és klinikai megjelenés
Az FCoV világszerte elterjedt és lényegében minden macskapopulációban jelen van, elterjedtségében viszont az egyes macskapopulációk között jelentős eltérések figyelhetők meg. Az FCoV-fertőzés elterjedtsége az egy háztartásban nevelt macskák sűrűségével és egyedszámával hozható összefüggésbe.
Azokban a háztartásokban, menhelyeken és tenyészetekben, ahol szűkebb területen nagyobb egyedszámban fordulnak elő a macskák, ott a populáció 80%-ából kimutatható a vírus - tekintet nélkül arra, hogy egészségesek vagy betegek-, és az egészséges macskák is több mint 12 hónapon keresztül viraemiásak maradhatnak.
A szeropozitivitás (A szerológiai vérvizsgálat során a vérsavóból kimutatható valamely kórokozóval szemben termelt ellenanyag, ami azt jelenti, hogy a vizsgált személy vagy átesett a fertőzésen, vagy megkapta a megfelelő oltást a betegség ellen) kockázata 2,3-szer nagyobb azon házi macskák körében, akik több macskát is tartó környezetből származnak, mint azok körében, akik egyetlen macskát számláló háztartásból kerülnek ki. Az FCoV-fertőzött állatoknak mindössze 5–12%-ában alakul ki a FIP-tünetegyüttes. Megfelelő tartási körülmények esetén azonban a FIP gyakorisága 0,6–0,8% között is maradhat, akár a nagyobb egyedsűrűségű populációkban is.
Magyarországon a tenyésztett macskák 70–80%-a fertőzött FCoV-val, és kb. mintegy 5%-uk betegszik meg FIP-ben. Az egyedileg tartott, kijáró házi macskák esetében a fertőzöttség mintegy 15–20%-ra tehető, és a megbetegedő állatok aránya is csak 1%.
A FIP kialakulásához bizonyos kockázati tényezők is nagyban hozzájárulhatnak. Az összes FIP-es eset 88%- át két év alatti állatok, míg a három évnél idősebb macskák mindössze 4%-ot tesznek ki. A macskák fajtája csak nagyon mérsékelt hatással van a FIP-es esetek előfordulására, a fogékonyság inkább köthető vérvonalakhoz, mintsem fajtákhoz.
Immungyenge állapot, valamint bizonyos stresszfaktorok (új környezet, sebészeti beavatkozások) fokozzák a FIP kialakulásának esélyeit.
Az állatok immunológiai háttere (milyen kórokozókkal találkoztak) is befolyásolhatja a betegség kialakulását. Folyamatos kitettség FCoV-nak (folyamatosan ürítő perzisztensen fertőzött macskák jelenléte) vagy nagy FCoV-titer (koncentráció) az állatokban jelentősen növelheti a FIP kockázatát.
Természetes ellenállóképesség a betegséggel szemben a negyedik hónaptól az életkor előrehaladtával jelentősen emelkedik. A betegség genetikai hátterét tanulmányozva úgy tűnik, hogy a rezisztencia kialakulásáért több gén felelős, de ez idáig ezek közül nagyon keveset sikerült azonosítani.
Kórtan
A macskák enterális coronavírusának (FCOV) enyhe, átmeneti klinikai tünetei valószínűleg nem igényelnek terápiát.
Ha szükséges, a kezelés tüneti és támogató jellegű (pl. folyadékterápia, orális elektrolitoldatok, antiemetikum), miután egyenlőre nem létezik specifikus vírusellenes terápia. A FECV-vel összefüggő gasztroenteritisz okozta halálozás nem ritka.
A FIP patológiai szempontból két típusra osztható: a nem effuzív vagy száraz, és az effuzív/nedves formára. A legtöbb beteg egyedben azonban a két típus keverten van jelen. Mindkét forma súlyos szisztémás betegségként ölt testet, és mellkasi, valamint hasüregi savófelhalmozódással jár.
A nedves forma esetében a savóshártyák gyulladása következtében nagy mennyiségű tiszta, fehérjedús, szalmasárga peritoneális folyadékfelhalmozódás alakul ki jelentős mennyiségű fibrintartalommal, amely a hasüreg kitágulásához vezet. A FIP során megfigyelhető jellegzetes elváltozás, hogy sárgásfehér, granuláris, gyulladásos gócok figyelhető meg a vesékben, a csepleszen, esetenként a tüdőben és a szívizomzatban is.
A FIP száraz formájában a gyulladásos reakció csak bizonyos szerveket érint: a veséket, a szemeket és az agyvelőt.
A két forma leggyakrabban keverten jelentkezik és mindkét esetben perivascularisan jelentkező pyogranulomatosus reakció vasculitisszel, esetenként anélkül. A központi idegrendszerben megfigyelhető lymphocytás vagy pyogranulomatosus agyburok- és agyvelőgyulladás, ill. a plexus chorioideus lymphocytás beszűrődése révén
a FIP-es állatok többségében görcsrohamok, rendellenes viselkedés és ataxia jelentkezik. A beteg állatokban testtömegvesztés, gyengeség, levertség, láz, étvágytalanság, valamint szemelváltozások is megfigyelhetők.
Diagnosztizálás
A FECV vírust két jellemző módszerrel szokták detektálni.
A biztosabb és költségesebb megoldás a vírus DNS-ének kimutatása RT-PCR segítségével a macska székletéből. A FECV-hordozó macskák azonosításához kilenc havi, egymást követő pozitív széklet RT-PCR-tesztre van szükség.
A másik, kevésbé költséges módszer a FECV elleni antitestek szerológiai vizsgálata. A pozitív FECV-antitest titerek csak a vírusnak való kitettséget jelzik, és nem utalnak a jelenlegi betegség etiológiájára, nem korrelálnak a FIP kialakulásának kockázatával, és nem diagnosztizálják a FIP-et. A szeropozitív anyától született kiscicák körülbelül 6 hetes korukig védettek a fertőzéssel szemben az anyai eredetű immunitás révén. A 6 hetes korig szeropozitív anyától elválasztott kiscicák valószínűleg nem kapnak fertőzést a királynőtől. A kiscicák szerológiai vizsgálatát 10-11 hetes korig kell halasztani, amikorra az antitestek megjelenése a vérben valószínűsíthető.
A FIP elkülönítése a macska koronavírustól a fenti módszerek egyikével sem lehetséges, hiszen mindkét esetben pozitív eredményt fogunk kapni, mivel a két patotípus szerológiai és morfológiai alapon nem különíthető el egymástól.
A FIP diagnózisának felállításakor a fenti vizsgálatokon túl más, közvetett, azaz nem kizárólag a FIP-hez kötödő tünetek EGYÜTTES jelenléte alapján valószínűsíthetjük csupán a fertőzés jelenlétét a macska szervezetében.
A diagnózis felállítása során először az állat korát, származását, a klinikai tüneteket, majd a fizikai vizsgálatok eredményeit veszik figyelembe. Azon 4–36 hónap közötti, nagy egyedsűrűségű állományból származó macskák, amelyek antibiotikum-kezelésre hullámzóan reagálnak és a kezelés ellenére tartósan lázasak, szinte biztosan FIP-szindrómában szenvednek. Alhasi puffadás, folyadékfelgyülemlés a hasüregben, nehézlégzés, megnagyobbodott vesék, sárgaság még inkább segítenek a tünetegyüttes felismerésében. A hasűri folyadékgyülem vizsgálata; ultrahang-vizsgálat; albumin/globulin arány, bilirubinszint és teljes vérkép-vizsgálat; neurológia és szemészeti vizsgálatok; AGP-szint vizsgálata; Rivalta-teszt; FCoV ellenanyagtiter megállapítása a direkt tesztek - PCR, immunfestési eljárások – alkalmazásával együttesen segítségével történik.
A FIP-beteg állatokban idült, nem regeneratív anaemia, valamint leukocitózis alakul ki. A neutrophil granulocyták száma és a vér összproteinszintje emelkedik; a lymphocyták száma, valamint a szérum albumin/globulin aránya csökken. Különösen a száraz formákban a szérum bilirubinszintje megemelkedik, amely azonban nem jár együtt a májenzimek emelkedésével (májkárosodással) a vérben. A FIP-es állatok mája általában nem érintett, epepangás nem tapasztalható. Szalmasárga folyadék felhalmozódása macska hasüregében a FIP nedves formája. A bilirubinszint emelkedése inkább annak köszönhető, hogy a fertőzött macrophagok nem tudják ellátni a hemoglobin lebontását elősegítő feladataikat.
A direkt tesztek során a vírus egy fehérjéje vagy a vírus nukleinsava kerül kimutatásra a macrophagokból, az elváltozásokból és a felgyülemlett folyadékokból. A szerológiai vizsgálatok hátránya, hogy a vírus két patotípusa ugyanazt az ellenanyagválaszt váltja ki. A módszer alkalmazását az is nehezítheti, hogy az ellenanyagok inkább a mintában található vírusokhoz kapcsolódnak a szerológiai teszt antigénjei helyett, így sok esetben téves negatív eredmények adódhatnak. A problémát tovább fokozza, hogy az egészséges hordozók is szeropozitívak, holott közülük csak néhányan lesznek FIP-esek. Az egyes laboratóriumok szerológiai vizsgálatai a felhasznált antigének típusától függően ugyanazon minta esetében is sokszor vezetnek eltérő eredményre.
Gyógykezelés
Jelenleg kereskedelmi forgalomban nem kapható olyan vírusellenes gyógyszer, amely képes a FIP gyógyítására.
Az eddig kipróbált és irodalomban leírt gyógyszeres kezelések inkább a tünetek csökkentését eredményezték, több-kevesebb sikerrel. A FIP kezelésére kipróbált különböző gyógyszerek kiválasztása eddig nagy részben a humán koronavírusokkal nyert tapasztalatokra és ezek gyógyszeres kezelésére alapult.
A koronavírus-fertőzések leküzdésére alkalmazott gyógyszerek két fő csoportra oszthatóak: vagy a vírusreplikáció specifikus gátlásán alapulnak, vagy immunszupresszív, gyulladásgátló szerek. Elméletileg a kettő kombinációjával sikeresebb eredmények érhetőek el. Alkalmazásuk a FIP kezelésében jelenleg kísérleti fázisban tart. Az olyan antivirális gyógyszerek közül, amelyeknek tanulmányozták a FIPV-re való hatását, a ciklosporin-A (mint ciklofilingátló), és a klorokvin emelhetőek ki. Más immunszupresszív gyógyszerek, pl. glükokortikoidok és a ciklofoszfamid hatását is vizsgálták FIP-szindrómában szenvedő állatokban, azonban ezek is csak mérsékelt hatással voltak a tünetekre, és az állatok pusztulását nem tudták megakadályozni. In vitro hatásosnak bizonyultak a HIV-terápiában sikeresen alkalmazott vírusproteáz-inhibitorok is, pl. a 3C-like proteáz blokkolók, amelyek nem toxikus formában képesek a vírus éréséhez szükséges virális proteázokat specifikusan gátolni, ezáltal a vírusreplikációt megakadályozni. Az állatok eltérő genetikai és immunológiai hátteréből adódó különbségek eredményeként eltérő válaszreakciók adódhatnak.
Megelőzés
Jelenleg nem létezik bizonyítottan hatékony vakcina a macska koronavírus ellen.
A betegség kártételének csökkentése a fertőzéstől mentes felneveléssel, ill. a FECV-től való mentesítéssel érhető el. Elsősorban tenyészetek esetében jön szóba az utódok fertőzéstől mentes felnevelése az anyaállatok szülés előtti elkülönítésével, ill. az alom elkülönítetten történő tartásával, valamint a korai, 4–6 hetes korban történő választással.
A TCO tenyészetben minden kívülről bekerülő anyát potenciális vírushordozóként kezelünk – függetlenül a tesztek eredményeitől-, ezért őket a tenyészetünkben született egyedektől szigorúan elkülönítetten tartjuk. Ezen túl az anyákat saját almukkal a szoptatás ötödik hetéig, a lehetőségekhez mérten sterilnek számító helyiségben minden más állattól elkülönítve tartunk. A kölyköket mindvégig olyan edényben tartjuk, mely megakadályozza, hogy abból kijárva anyjuk almos, illetve itató és etető edényeivel érintkezzenek. Öt hetesen választjuk el őket, amikor is átkerülnek abba az élettérbe, ahol a mindennapi életünk folyik, és ezáltal ugyan már nem minősíthető sterilnek, de gondosan tisztítottnak és fertőtlenítettnek. Itt kizárólag a tenyészetben született egyedek fordul(hat)nak meg, ezen túl az első oltás időpontjáig a helyiségen belül kifutó segítségével különítjük el őket a más almokban született egyedektől.
A koronavírustól történő mentesítés azon alapszik, hogy a vírus fekális-orális úton terjed, és ezt a megfelelő higiéniával, táplálékkiegészítők használatával, esetleg akár gyógyszeres segítséggel próbáljuk megszakítani. Ez a módszer – jellegéből fakadóan – egyedileg, ill. kis csoportokban tartott állatok esetében használható sikeresen.
A környezet székletszennyeződése minimalizálható elegendő számú alomtálcával, az alomtálca napi tisztításával, az alomtálca heti fertőtlenítésével, valamint a hosszú szőrű macskák hátsó végének szőrzetének megnyírásával/tisztításával. A FECV száraz körülmények között akár 7 hétig is túlélhet a beltérben, de a legtöbb kereskedelmi forgalomban kapható fertőtlenítőszerrel könnyen inaktiválható.
Felhasznált Irodalom:
A macskák fertőző hashártyagyulladása (FIP) és az azt okozó vírus biológiája - Magyar állatorvosok lapja, 2017. június 139. / 361-376.
Comentários