Általános dilemma, hogy mit, mennyit és milyen gyakran adjunk enni cicáinknak?
A kérdést részben a honlapunk bemutatkozó részeiben is érintettem, mégis érdemesnek tartom egy külön bejegyzést is szentelni a témának, mivel gyakran tesztek fel ezzel kapcsolatos kérdéseket nekünk.
„Mivel etesselek” címmel indított cikksorozatunk a gazdik leggyakrabban felmerülő dilemmáját szeretné legalább annyiban megválaszolni, hogy felsorakoztatja azokat a szempontokat, melyeket körében elkerülhetetlenül szükséges figyelembe venni a választás során.
VÁLOGATÓSSÁG
A leválasztást - lásd: amikortól a kölyökmacska számára már nem elérhető anyja teje – megelőzően, általában négy hetes koruktól kezdődően a kiscicák elkezdenek áttérni a szilárd táplálékra. A leválasztást követően pedig már kizárólag szilárd táplálékot fogyasztanak. Ebben az időszakban még rendkívül nyitottak és kíváncsiak, mindenbe belekóstolnak, és felépítenek egy „jegyzéket” az emlékezetükben arról, hogy egy adott kinézetű és illatú étel jó ízű volt-e, illetve az emésztése során történt-e bármi kellemetlen, ami azt indokolná, hogy az ételt a jövőben nem érdemes fogyasztani. Ahogy idősödik a cica, úgy tűnik el kíváncsisága és újdonságok felfedezése utáni vágya. Amennyiben fiatal korában sokféle összetételű, textúrájú ételt mutatunk be neki, és ezeket folyamatosan elérhetővé tesszük felnőtté válása során, úgy ezeket az ételeket később is, bármikor el fogja fogadni tőlünk. Ha azonban elkezdjük szűkíteni az elérhető ételek körét, akkor idővel a cica már nem lesz annyira nyitott ismeretlen ízek kóstolására. Sajnos itt szót kell említenem arról is, hogy a macskaeledeleket előállító vállalatok körében elterjedt az olyan adalékanyagok használata, amelyek hatására a macska a jövőben kizárólag az azonos márkájú készítményeket lesz hajlandó választani, akár éhezése árán, vagy annak ellenére is. Fontos, hogy értsük, hogy ez sokkal inkább egy olyan kémiai agyi mechanizmus hatása, amelynek kevés köze van a cica tudatos választásához.
Összességében tehát elmondhatjuk, hogy az etetési szokásaink által mi magunk tesszük cicáinkat válogatóssá! Érdemes ezen a ponton megállni és elgondolkodni egy pillanatra. Ugyanis amennyiben éppen kölyökmacska vásárlásban vagy, még elég tág lehetőségeid vannak arra, hogy megválaszd mikor, hogyan, mivel és abból is mennyivel, milyen gyakran tápláld leendő cicá(i)dat. Ugyanakkor csupán azért, mert a cica - még - nem válogat, nem biztos, hogy érdemes őt - kizárólag - maradékokra szoktatni. Akkor mégis, milyen egyéb szempontok figyelembevételével érdemes meghatározni a kérdésekre adott helyes válaszokat. Azt gondolom, hogy az első szempont mindenképpen a cicák emésztőrendszerének anatómiájában keresendő.
ANATÓMIA
A cicád végleges testalkatát a tartási és táplálási körülmények, a hormonok egyensúlya, valamint a genetikai háttér összessége határozza meg. Külsője, kondíciója élete során folyamatosan változik. A legnagyobb jelentősége a végső megjelenés és testfelépítés kialakításában mégis életük első másfél évének van. A csontozat ugyanis, mely a ráépülő, és kezdetben igen gyorsan fejlődő izomzat vázát képezi, ebben az időszakban nyeri el végleges dimenzióit. ebben az időszakban érdemes tehát kiemelt figyelmet szentelni a megfelelő mennyiségű, minőségű és összetételű táplálásra.
A ragadozó állatoknak a kérődzőkkel szemben, igen kicsi és egyrétű a gyomra. A kérődző állatoknak ugyanis ugyanazt az energiamennyiséget nagytömegű, de alacsony kalóriájú fűféléből kell felvenniük, melyhez hatalmas űrtartalmú, többrétű gyomorra van szükségük. Ehhez képest a ragadozók – húsevőként - már azt az izomzatot fogyasztják el, amelyet a kérődzők a fűfélékből felvett tápanyagokból építettek. Az energia ebben a formában sokkal koncentráltabban van jelen, ezért emésztéséhez elegendő egy kis méretű, egyrétű gyomor is. Amíg a fűfélék egyhelyben „állnak” és kényelmesen-komótosan legelhetőek, addig a ragadozók eledele bizony uccu eliszkol a „tányérról”, ezért a húsevőknek élelmük megszerzéséhez gyors és mozgékony testre van szükségük, egy űrtartalomban és telítettségi súlyával együtt is kicsiny gyomorral.
MIKOR? MENNYIT?
Gyakori hiba a macskatartók körében, hogy a cicákat a kutyákhoz hasonlóan napi 1-2-3 alkalommal etetik, és azt is jellemzően konzerv eledelekkel. Emögött az a hibás meggyőződés áll, miszerint a táp korlátlanul elérhetővé tétele a macskák túlevéséhez és elhízásához vezet. Ez azonban éppen a fent levezetett kicsiny gyomorűrtartalom miatt semmiképpen nincs így. A macska ugyanis nem képes nagyobb mennyiségű ételt behabzsolni – ismételten a kicsi gyomra miatt. Sőt, mivel a macska természetes táplálékfelvételi metódusa a gyakori, lassú és kis mennyiség fogyasztása, ezért a napi 1-2-3 alkalommal történő etetés során sem képes jelentősen nagyobb mennyiséget „pakolni” kis gyomrába, ezért a nap nagy részében csak üresen fog korogni. A habzsolás tehát éppen amiatt lesz jellemző rá, mert az a megtapasztalása, hogy ritkán elégítheti ki az éhségét, ezért amikor végre lehetőséget kap rá, akkor ösztönösen igyekszik minél többet magába tömni.
Mindezekből az következik, hogy a leendő és meglévő házi-cukiságod számára is érdemes a tárolás szempontjából kevésbé igényes és tartós száraz tápot folyamatosan és korlátlanul elérhetővé tenni számára. Így a mindenkor aktuális igényének megfelelően akkor, és annyit vehet magához, amennyire éppen szüksége van. Bármilyen, a korának megfelelő, a fajta számára fejlesztett száraz táp hozzájárul ahhoz, hogy a cicád hozzájuthasson minden, a fejlődéséhez szükséges tápanyaghoz.
MIVEL?
Opciókként általában az alábbi lehetőségek merülnek fel:
feldolgozott vs. nyers
száraz vs. nedves
ipari vs. bio
késztáp vs. maradék
fajtatáp vs. fajtáp
speciális táp vs. normál
jutalom falat vs. nélküle
táplálékkiegészítő vs. nélküle
A felsorolt választási lehetőségek valójában gyakran nem is egymás konkurenciái, hanem kiegészítői, hiszen mindegyiküknek megvan a maga szerepe a táplálás során. A következő részben erről fogunk bővebben írni.
Opmerkingen