Amikor már megszületett a döntés, hogy a család - újabb - kedvenccel bővül, a fajta, a kor és a szín meghatározása mellett az egyik döntő szempont a választásban a cica neme. Vannak, akik teljesen bizonytalanok abban, hogy melyik nemre milyen tipikus viselkedés jellemző, mások ezzel szemben biztosan tudni vélik, hogy a fiúk ilyenek, míg a lányok inkább olyanok, ezért határozottan és kizárólagosan fiút, vagy kislányt keresnek. Ezeket többnyire korábbi cicáik viselkedésére, illetve hallomásaikra alapozva döntik el.
Vajon lehet-e mindezekre alapozottan biztosan jó döntést hozni? Nos, kicsit sem kívánom lelőni jelen bejegyzésünk csattanóját azzal, hogy elárulom,
a valóságban a cicák viselkedéséhez viszonylag kevés köze van a nemüknek.
Vannak azonban tényezők, amelyek erre jelentős hatással bírnak, és amelyeket minden leendő gazdi könnyen és objektíven felmérhet a kiválasztás során. Ezekről szól bejegyzésünk.
A hobbi célra vásárolt cicák többségét ivartalanítási kötelezettséggel adják új családjaik tulajdonába a tenyésztők, és ebben – a hiedelmekkel szemben – a lehető legkisebb jelentőséggel bír a szaporulat ellenőrzés alatt tartása, vagy a nemkívánatos konkurencia távol tartása.
A nemi hormonok folyamatos jelenléte vagy hiánya ugyanis jelentős mértékben tudja befolyásolni a cicák viselkedését. (Az egészségét is, de erről majd egy másik alkalommal írnék.) A nemi hormonok jelenlétének hatására a kandúrok viselkedését egész évben, a nőstényekét pedig az év jelentős részében a párzási ösztönök dominálják. Mindkettő nemre jellemző lesz a folyamatos és hangos hívás, melyet az emberi fül leginkább a csecsemősíráshoz hasonló hangként érzékel. Szintén mindkét nemre jellemző még a nemek közötti, néha pedig az egynemű egyedek közötti rivalizáció, egymásra morgás, fújás, verekedés, mely nem ritkán igen komoly testi sérülésekkel is jár. A kandúrok emellett erősen szúrós szagú vizelettel is jelölik területüket – azaz a falakat és a bútorokat - , melyet a textilekből még többszöri mosás árán sem lehet teljesen eltávolítani. A nőstények pedig hempergéssel és pucsítással jelzik párzási hajlandóságukat, a bútorok összevizelésével, olykor az almon kívül történő székletürítéssel pedig az ennek meg nem történte felett érzett elégedetlenségüket.
Időben – vagyis az ivarérettség beállta előtt, ami nagyjából 6-7 hónapos korra esik – történő ivartalanítás esetén mindezek elő sem jönnek. Helyette kapunk egy egész évben kiegyensúlyozott cicát, több cica esetén pedig állományt.
Mindezek tisztázása után visszatérhetünk tehát oda, hogy a cicák viselkedését elsősorban nem a nem, hanem a szocializáció határozza meg. Megfigyeléseink alapján a kiscicák viselkedése vérvonalfüggő is, azonban azt már nehéz meghatározni, hogy ez azért van-e, mert egy rosszul szocializált anya sem fogja megfelelően szocializálni a kölykeit, vagy ennek okai inkább genetikai alapokon állnak. Az bizonyos, hogy a túlzott beltenyésztés – ami nem azonos a vonaltenyésztéssel, de erről is majd egy másik bejegyzésben írnék bővebben - egy ponton hat a cica idegrendszerére is, és sokkal érzékenyebb lesz a hangokra, zajokra, könnyen irritáltá válik, távolságtartóbb az emberekkel, szélsőséges esetben haraphat, karmolhat.
A tenyésztő feladata tehát nem csak az, hogy odafigyeljen a megfelelő szocializációra, hanem az is, hogy kizárólag azokat az egyedeket tartsa tenyésztésben, amelyek maguk is megfelelő szocializációt kaptak, emberekhez és az ember környezetéhez szokottak, kezesek, kiegyensúlyozottak és kiszámíthatóan viselkednek.
Amikor kiskedvencet keresel, a végső választás előtt mindenképpen érdemes megtekintened, de legalábbis érdeklődnöd a tartási körülményeiről.
Kezdetben teljesen idegenkedtünk attól az ötlettől, hogy az új almok a családunk megszokott életterében, azaz az amerikai konyhás nappalinkban szülessenek és cseperedjenek, hiszen itt a legnehezebb fenntartani a műtőszintű higiéniát. Azonban mindaddig ameddig az új almokat külön helyiségben, magunktól elzártan tartottuk addig az esetek többségében a kiscicáink kevésbé váltak barátságos, kezes, bújós és dorombolós kedvencekké. Nem vágytak különösebb kapcsolatra az emberekkel, sokkal inkább egymás társaságát preferálták. Rettegve bújtak el, amint belépett a szobába valaki, vagy valami szokatlan zajt keltett, és szabadulni akartak amint felvettük őket.
Nem akarom azt állítani, hogy már egyáltalán nem születnek ilyen cicák nálunk, mert lehetetlen nem észrevennünk, hogy - nemtől függetlenül - mennyire különböző személyiséggel születnek cicababáink. Vannak abszolút kíváncsi, barátkozó típusok, vannak minden lében kanál, mindenre is felmászó, mindenbe is belekóstoló virgoncok, és vannak az introvertáltabbak, akiket úgy kell meghódítania magának az ember.
Számos alom mellett szerzett tapasztalataink alapján azonban megértettünk, hogy a megfelelő szocializáció kialakításához elkerülhetetlen, hogy a kicsik születésük pillanatától jelen legyenek a mindennapi életterünkben. Idővel megértettünk azt is, hogy elegendő fenntartanunk a higiénia azon szintjét, amelyet saját magunk számára egyébként is kialakítottunk. Emellett pedig arra is ügyelünk, hogy amíg a kicsik meg nem kapták a szükséges oltásaikat, addig idegenek ne jöjjenek hozzánk látogatóba. Ezzel lehetővé vált, hogy a cicáink születésük pillanatától észlelhessék és hozzászokjanak az életritmusunkhoz, azokhoz a zajokhoz, amik egy tipikus háztartásban előfordulnak. Vagyis ne bújjanak rettegve a kanapé alá, amikor bekapcsoljuk a porszívót, hajszárítót, vagy a turmixgépet, netalán csörömpölve ejtjük a csempére a teljes láboskészletet fedőstül. Emellett naponta vesszük őket kézbe, négy hetes kortól az etetésükben is részt veszünk, és a lehető legtöbb időt szánjuk arra, hogy játszunk velük. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a kiscica ne csupán az alom, hanem egy család tagjaként is felismerhesse önmagát.
A megfelelő nem kiválasztásánál az egyetlen szempont, amit tényleg érdemes figyelembe venni az az, hogy a különböző nemű cicák megjelenése és a mérete jellemzően jól megkülönböztethető. Míg a nőstények inkább 3-6 kilogrammosra, addig a hímek inkább 6-8 kilogrammosra nőnek (híznak). A nőstényeknek kisebb a mancsa és a feje, míg a kandúrok megjelenésének egésze robosztusabb lehet vérvonaltól (genetikától) függően.
Összefoglalva tehát, mielőtt igent mondanál kiskedvencedre, mindenképpen érdeklődj a tartási körülményeiről, szocializációs programjáról, tekints meg a szüleit, hogy megfelelő képet kapj majdani, felnőttkori dimenzióiról.
コメント